Lélekkozmetika

Mi a lelkem?

A lelked az, ami megmarad, ha a tested, a gondolataid, az érzéseid és az éned is eltűnik. A lelked a válasz arra a kérdésre: Ki, vagy mi vagyok én? Nem a tested vagy, de egy testben laksz. Nem vagy egyenlő a gondolataiddal, de gondolatok születnek benned. Valójában az vagy, ami emögött rejlik. Egy lélek vagy.
A lelked tudatodnak az a része, amelyik mindig új testet és új elmét keres, hogy befejezhesse megkezdett tapasztalatait.

INTERJÚ A FÉLELEMMEL:

„- Köszönöm, hogy fogadott, hálás vagyok, hogy időt szán rám.
- Mielőtt elkezdjük, ön véletlenül nem terapeuta?
- Nem szó, sincs róla, a helyi lap tudósítója vagyok.
- Helyes. Torkig vagyok a terápiás fazonokkal. Fikarcnyit se törődnek azzal, hogy megismerjenek. Csakis azt akarják, hogy megváltoztassanak, a fejemre olvassák, hogy milyen komisz vagyok.
- Ne aggódjék, kérem. Az én munkám az, hogy olyan cikket írjak, amely korrekten mutatja be önt. Ennyi. Ön szerint mi a legfontosabb, amit tudnom kéne önről?
- Azért dolgozom, hogy megmondjam az embereknek, hogy meg fogom őket védeni, és meg is teszem.
- Hogyan?
- Azzal, hogy ráébresztem őket a veszélyre. Hogy vigyázzanak, és mindig a legrosszabbra számítsanak, és készüljenek fel. Arra nógatom őket, hogy védjék meg magukat, építsenek fedezékeket.
- A világ veszedelmes hely, ön pedig mindig és mindenkor erre figyelmezteti őket. Ez az ön legfontosabb feladata?
- Nos, bizonyos, hogy az egyik legfontosabb.
- És mik vannak még?
- A dolgok sűrítése. A választások és reakciók korlátozása.
- Ez miért fontos?
- Mert kordában tartja az embereket és a kultúrákat. Visszatartja őket a kockázattól vagy a túl sok tanulástól.
- Mondana többet is a választások és a reakciók korlátozásáról?
- Természetesen. A dolgom az, hogy a válaszreakciókat két lehetőségre szűkítsem. Harc vagy hátraarc. Küzdelem vagy menekülés. Csak ezek a választások azok, amiknek értelmük van a mai világban.
- És mi van akkor, ha az emberek nem hallgatnak önre?
- Sok más választási lehetőségük is van.
- S hogyan győzi meg az embereket, hogy az rossz lenne nekik?
- Könnyen. Éreztetem velük, hogy túl sok lehetőség zúdul a nyakukba, és nem képesek választani köztük. Megkönnyíti a dolgukat, hogy én csak kettőt kínálok.
- Ön szerint mire fontos még megtanítani az embereket?
- Hogy az élet nem tréfadolog. Túlságosan komoly és rettenetes ahhoz, hogy élvezni lehessen. - Az életet úgy kell élni, ahogy a szarvas él a vadászidényben.
- Tökéletesen igaz. Fején találta a szöget. Mindenféle szörnyű dolog van, ami az emberekkel megeshet. A dolgom az, hogy állandóan emlékeztessem erre őket, és elérjem, hogy mindig résen legyenek.
- Szóval, ön azt mondja az embereknek, hogy a világ a fenyegető veszedelmek, a lehetséges szerencsétlenségek színhelye.
- Ühüm. Meg kell hagyni, nagyon úgy fest a dolog.
- Mit akar ön, hogyan lássák az emberek önmagukat?
- Úgy, hogy képtelenek szemtől szembe megvívni velem. Tulajdonképpen arról győzöm meg őket, hogy ha egyáltalán éreznek engem, akkor valami baj van velük. Hogy mindent meg kell tenniük azért, hogy megszabaduljanak azoktól az érzésektől, amiket én nyújtok nekik.
- És hogyan tudnak öntől megszabadulni?
- Természetesen sehogy. Én osztom a lapokat. Van egy trükköm. Harc vagy hátraarc módszert alkalmazok. Olyan életre kényszerítem őket, amelyben menekülni és mindent kerülni kell. Ahelyett, hogy szembenéznének velem, menekülnek és rejtőznek. Meg tudom győzni az embereket: ha szembenéznek velem, meghalnak. Pedig épp az ellenkezője igaz, de nem hagyom, hogy erre rájöjjenek.”

(Részlet Pál Feri A szorongástól az önbecsülésig című könyvéből)

Hogy hívják az orr és a száj közti részt?

A pallia a fiziognómiában az arcnak az orr töve és az ajak közötti részét jelöli. Az elnevezés Lavatertől származik, aki e területet - a fogakat eltakaró funkciójára utalva - a köpönyeg, palást jelentésű latin pallium szóról nevezte el. Ugyanakkor a - hétköznapi nyelvben viccesen csak „takonycsatornaként” emlegetett - philtrum a felső ajak közepét az orr tövével összekötő árokszerű mélyedés, az orralatti depresszió orvostani elnevezése. Bár a philtrum a pallia részének tekinthető, eltérő jelentéstartalmuk miatt a vizsgálatukat külön célszerű elvégezni.

A pallia átfogó magyar nyelvű értékelése Gabányi Árpád 1893-ban megjelent Arczisme című könyvében található meg, melyben a fogakat eltakaró „köpönyeg” milyenségéből megállapítható jellemvonásokra vonatkozóan a következők olvashatók:

- Befelé szökő, de nem hosszú pallia: jószívűség; finom és gyöngéd természet, óvatosság, egy kis fortély, szerénység, nemes lelkűség.
- Hosszú, függőleges pallia: okosság; érzékenység és hamar haragvó természet, szavakban nem válogató kíméletlenség. Ha nagyon hosszú a pallia, s az orr kicsiny, a mondottakhoz járul még: kötekedő durvaság, gorombaság, önzés.
- Hosszú, befelé futó pallia, mely többnyire kissé pisze orral, keskeny ajakkal és hegyes állal jár: diplomáciai fortély, ceremoniális finom modor, hiúság, okosság, gyanakvó természet.
- Homorú pallia: minden kiváló tulajdonság hiánya, becsületes köznapiság, határozatlanság, jószívűség.
- Kidomborodó pallia: kényelemszeretet, óvatosság, bizalmatlanság, önzés, hallgatag csöndes működés.
- Kidomborodó, nagyon ívelt pallia, kidomborodó alsó ajakkal: nehéz felfogás, korlátolt elme, alantas lélek, durva természet, részvétlenség, rosszindulat.
- Kiszökő, egyenes pallia, mely az orr alsó vonalával hegyes szöget képez: kiváló ész, szorgalom és tevékenység, finom érzék, jólelkűség, erős akarat.
- Kivájt, feltűnően látszó pallia: értelem, komoly gondolkodás, rendkívüli erély akár jóban, akár rosszban.
- Megtört pallia: értelem, makacsság, akaraterő, praktikus észjárás, némi közöny és hidegség.
- Rövid, homorú pallia: józan gondolkodás, értelem, mindent fitymáló, s a gorombaságig őszinte természet, erős akarat és kitartás, bátorság, hidegség.
- Ránc, egy vagy több helyen, mely a száj hosszában, keresztbe metszi a palliát: ha nem is butaság, de nagyon korlátolt elme, lelki és jellembeli gyöngeség.


A pallia közepén húzódó, függőleges futású árok (philtrum) méretéből, rajzolatából, alakjából leolvasható tulajdonságokról Lailan Young (2000.) Beszél az arc című könyvéből tájékozódhatunk, melyben a szerző kifejti, hogy az arcolvasó a felső ajkat és az orr tövét összekötő mélyedés megfigyelésével képes megállapítani azt, hogy a vizsgált személyt mikor gyötri feszültség, sőt azt is, hogy kik azok, akik leginkább hajlamosak érett korukban önbizalomhiányban szenvedni. Mint írja: „(…) Lehetnek keserűek, szomorúak, rosszindulatúak vagy kiegyensúlyozottak, de ami közös bennük, mindnyájan úgy érzik, a legjobb dolgokról kimaradtak az életben. Azok a leginkább hajlamosak az önbizalom elvesztésére életük delén, akiknek az orra alatti kis csatorna alig mélyed be, görbe, egy vonal vágja ketté középen, vagy két oldalt kidudorodik, mint a zárójel.”

Lailan Young szerint azonban nemcsak az önbizalomhiányról vagy a kínzó feszültségről lehet információt kapni a philtrum milyensége alapján, hanem a szexuális beállítottságról is. Leírása szerint a széles philtrum erős szexualitásra, míg a keskeny gyenge szexuális hajtóerőre enged következtetni. Minél szélesebb a philtrum, gazdájának annál nagyobb a szexuális igénye. A philtrum a legszélesebb részénél átlagosan 1,25 cm szélességű, az ennél keskenyebb csatorna a mérsékelt, visszafogott nemi vággyal rendelkezőkre jellemző, a szélesebb pedig azokra, akiket szétvet az erős szexualitás.

Forrás: www.erzsebetrosta.hu

A sérelmek és az idő

A mindennapokban elkerülhetetlenül megsebződünk. Egy-egy rossz mondat, kellemetlen hír napokig visszarezeg a lelkünkben, nem tudunk szabadulni tőle. Hiába, hogy közben jó is történik velünk: a kedvezőt is megkeseríti, ami fáj. Hurcoljuk magunkkal, ráül az arcunkra, olykor a másik emberre is átsugároztatjuk nyomott hangulatunkat. Azt hisszük, egyedül nekünk van bajunk, s elvárjuk, hogy az egész világ minket ajnározzon. Mohón lessük a gyógyító szót, vagy morcosan letagadjuk megbántottságunkat. Részvétet koldulunk, vagy császárként bezárkózunk...
Nem érzéketlenséget prédikálok, nem is azt, hogy felületesen átfuttassuk a dolgokat, esetleg páncélba öltöztessük szívünket - agyunkat, amin aztán nem hatol át semmi, hanem azt javallom, próbáljunk meg a nagyidőben gondolkodni, mérlegelni, súlyozni az események és benyomások között, mi az, ami valóban lényeges, és mi az, ami tipikusan ún. "egynapos bosszúság". Persze az ember a rátörő érzelmekkel szemben az első percben védtelen; nehéz szelektálni. De talán hasznos az a módszer, amit én is követek (hiszen az én pályámon aztán csőstül akad megbirkózni való), hogy higgadtan megkérdezem magam-magamtól, vajon egy esztendő múlva is fontos lesz-e, amit e pillanatban tragikusan fogok fel...? Ha például leírom egy cetlire a napi rossz élményt, s egy év múlva előveszem, sokszor már nem is emlékszem a tényre, ami annyira felbolygatott. Vita, gáncs, apró szeretetlenség, a hiúság sebei - nyom nélkül elenyésznek. Ami igazán érintette a személyiségünket, húsz év alatt sem évül el, sajnos; csak a rálátás lesz szélesebb, s a megítélés szigora vagy a kétségbeesés lesz enyhébb. Ne pazaroljuk hát könynyeinket akármire: fogyatkozás az anyagokban, egy bármilyen tárgy elvesztése, munkahelyi kisebb igazságtalanság, elmarasztaló vélemény attól, akinek a szavára amúgy sem adunk sokat, hirtelen haraggal kiejtett cifra jelző attól, aki egyébként nagyon is szeret minket... a nagyidő eltörli. Minden átalakul - minden múlandó. Érdekes kísérlet: vegyük elő legkedvesebb tárgyunk, amihez görcsösen ragaszkodunk, tegyük magunk elé az asztalra, s képzeljük el a sorsát, keletkezésétől a megsemmisüléséig. Egy töltőtoll. Egy szobrocska. Egy jól simuló selyemblúz. Egy elegáns nyakkendőtű. Miből van? Milyen anyag és hányféle emberi munka kellett hozzá, hogy így összeálljon? Hogy került a tulajdonunkba? S mi lesz a sorsa később? "Az ember tragédiájában" is felsejlik a kórtörvény, hogy még a piramisok is elpusztulnak egyszer, "lanyha szellet" hozza rájuk a homokot, ami ki tudja, mikor, de mégiscsak betemeti őket... Ha az örökkévalóság felől tekintünk parányi dolgainkra, minden veszteség könnyebb, s ha meg-megkarcolják, elnézően mosolyog a szív.

- Jókai Anna

A Lélek

A lélek szót több értelemben is használjuk, mely így több fogalmat takar. Először is érdemes külön választani a szellem fogalmától.

Az előbbi, vallásos és spirituális értelemben a halhatatlan részt, az örök elpusztíthatatlan eszenciáját jelenti az embernek, mely több hit szerint lélekvándorlás folytán több élőhöz is kapcsolódhat egymás után.

A szellem a lélek és az élő test kapcsolatát valósítja meg. E kapocs a halállal feloldódik, a test elmúlásával rendszerint távozik e világból.

Egyes hitek szerint, egyéb élőlények is rendelkeznek effajta halhatatlansággal, ilyen például számos indián vallás és a hinduizmus.

A lélek fogalmát, más értelmekben az előbbi fogalommal valamilyen hasonlóságot találó helyzetekben használjuk, például lelkesen végzi a munkáját.

Filozófia, vagy tudományos szempontból a lélek egy olyan közhasználatú szó, amelynek jelentése változó, és rosszul körülhatárolt.

A lélek szó körülbelüli jelentéséhez kapcsolódó tudományos szempontból kezelhetőbb fogalmak a psziché, érzés, tudat, éntudat.

Az antropozófia szerint a lélek olyan lény megjelölése, amely belső átélésre képes.

A régebbi felfogásokhoz hasonlóan az antropozófia a szellem örök és halhatatlan voltáról beszél. A lélek az összekötő a szellem és a test között.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%A9lek

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat